Dr. Diószegi Gábor választási honlapja

Dr. Diószegi Gábor Programja
A társadalmi összefogás programja

Az emberek között járva hosszú idő óta azt tapasztalom, hogy változást szeretnének. Nem tudják, hogy ez az út merre van, de azt igen, hogy elegük van a Hazánkban uralkodó politikai helyzetből. Nagyon sokan így gondolják. Ez inspirált arra engem, hogy induljak a választáson. Én az a „botcsinálta” politikus vagyok, aki idén Vízkeresztkor még elképzelhetetlennek tartotta, hogy politizáljon, mert elege volt abból, amit ma a POLITIKÁN értünk. De meggyőztek, és úgy gondolom, hogy civilként talán tudok tenni az emberek valós érdekeinek érvényesülésért valamit tenni. És nem csak gondolom, TUDOM!  

Elég volt! Változás kell.
Le kell számolni azzal a politizálással, amelyet a politikai pártok és a háttérben megbújó ismeretlen érdekeltségű, arctalan személyek ránk erőltettek. Társadalmi összefogást, megbékélést kell hirdetni, hiszen Magyarország csak abban az esetben lesz képes kikecmeregni jelenlegi helyzetéből, ha összefogunk, és erőnket egyesítve egy irányba megyünk előre. A politika összeugrasztotta az embereket demagóg hangulatkeltéseivel, nemcsak régi barátok, hanem családtagok is egymásnak estek, és hát ebben a káoszban rendkívül jól megél ez a politikai rendszer. Igaz ez jobbról, balról egyaránt. A vezető politikai erők arra készülnek, hogy hatalmukat hosszú távon bebetonozzák, és a jelenleg meglévő kiváltságaikat, korrupt rendszerüket fenn tudják tartani!  

Ebből elég volt!
A politikusok, akik a mi akaratunkból jutottak hatalomhoz, nem az emberek, választóik érdekeit képviselik, hanem saját zsebüket tömik, érdekszférájuk kéréseit elégítik ki abból a pénzből, amit iszonyú áldozatok árán MI tőlünk vettek el fondorlatos adószabályozással, és más nemtelen eszközökkel! Az állami pénzek elherdálása mindenki előtt ismert, köztudott. Kapcsolják be a TV-t, vegyenek egy újságot, csak erről szólnak a hírek. Soha ilyen mennyiségben politikust nem vontak eljárás alá, és higgyék el: a legtöbb, a legnagyobb tolvajok még szabadlábon vannak, ám ők hirdetik most azt, hogy kivezetik az országot a mély válságból, onnan, ahová ők juttatták.  
A rendszerváltás óta – ami elé mindenki nagy várakozással tekintett – nem volt egy kormány sem, aki hitet, reményt tudott volna adni, mi több eredményt felmutatni az ország gazdasági felemelkedéséhez, az emberek jólétének megteremtéséhez. Érdekes: máshol mintha ez működne! Húsz év eltelte után joggal merül fel a kérdés: ugyanazoknak, akik eddig is impotensen, eredmények nélkül irányították Hazánkat, adjunk-e még jó néhány évet arra, hátha sikerül nekik? Higgyék el - nem fog, mert nem ebben érdekeltek.

Változás kell és ehhez az emberek bizalmát, hitét elvesztő emberekre nincs szükség. A polgárok, akik szótlanul, elkeseredve figyelték és tehetetlenül tűrték, ahogy ide jutottunk, négyévente egy kicsit mindig bíztak, hogy jobb lesz, de minduntalan becsapták őket. Ebben az országban soha, semmire nincs pénz. Van viszont kiemelkedő adó-, és járulékfizetés, háromszoros áron megépülő autópálya, hatalmas korrupció, érthetetlen pártfinanszírozás, felfoghatatlan mérvű végkielégítések, működésképtelen állami szektor, a költségvetés elherdálása, munkanélküliség, gazdasági hanyatlás, magyar piac hiánya, alacsony szintű közbiztonság, és sorolhatnám. Ha rákérdezünk, hogy miért nem jut egy kiemelkedően fontos állami feladatra, az illetékesek széttárják a kezüket: Sajnos a lehetőségeink végesek!  MI azt mondjuk, hogy igenis vannak lehetőségeink.

Kedves Barátaim!
Merjenek változtatni, és higgyenek abban, hogy létezik egy nyílt, polgárokért való politizálás, ami felválthatja a mostani politikai uralmi rendszert, s amely felülvizsgálja a költségvetés bevételi oldalát, racionalizálja a kiadásait, újabb társadalmi szolidaritási rendszert épít, küzd a korrupció ellen, a gazdaság fellendülésében, az emberek megélhetésének elősegítésében érdekelt.   
Ehhez szükség van az ÖN szavazatára! Szavazzon dr. Diószegi Gáborra és a Civil Mozgalomra!

Ha így tesz, az alábbiakat támogatja:  

 - Fontosnak ítélem a hazai gazdák, vállalkozók, alkalmazottak gazdasági érdekeinek előmozdítását, megélhetőségük munkájukból történő biztosítását. Munkahelyek teremtésére van szükség. El kell érni, hogy a kezdő vállalkozások első három évben olyan támogatásban és adókedvezményekben részesüljenek, amelyek elősegítik a piacra jutást, ezáltal bevételeik nagy részét nem az állam veszi el, hanem a vállalkozásuk fejlesztésére, munkahelyteremtésre, megélhetésük biztosítására fordíthatják. A gazdasági fellendülés érdekében a hazai és EU források gyorsabb elérésének rendszerét kell kiépíteni. Ezekkel a szociális rendszert is tehermentesíteni lehet. Támogatni kell a szellemi tőke, a találmányok megvalósítását, a környezettudatos gondolkodást. Vidékfejlesztési programot kell alkotni. A fogyasztóvédelem, környezetvédelem erősítése, és hatékonyabb érdekérvényesítés szükséges.

 - Felül kell vizsgálni az adószabályokat. Talán nincs még egy olyan ország, ahol ennyire átláthatatlan adó jogszabályok vannak, tele kiskapukkal, egyszerű ember, sőt adószakértő által is értelmezhetetlen intézkedésekkel. A terheket csökkenteni kell. Fel kell kutatni az adó-, és járulék elkerülőket, és azokon be kell hajtani a hátralékot. Olyan jogszabályok kellenek, amelyek segítik a gazdasági felemelkedést, a családok megélhetését és ezáltal a szociális rendszer kiadását is optimalizálni lehet. Felül kell vizsgálni a kedvezmények rendszerét is, és csak azok maradhatnak meg, amelyek nem egyéni, hanem társadalmi, gazdasági, szociális érdekeket mozdítanak elő.

 - A költségvetést gúzsba kötik az egyes területen jelentkező közigazgatási vízfejek, az aránytalan feladatelosztás, valamint a költségvetési források ellenőrizetlen, nem költséghatékony elosztása. Kisebb Parlamentre, hatékonyabb közigazgatásra van szükség. További veszélyt hordoz magában a közbeszerzések általi közpénz lenyúlások, az állami vállalatok finanszírozásának gyakorlata és egyéb korrupciós elemek. Ennek kiiktatása és a törvénytelenül kijuttatott közpénz visszaszerzése, a rossz gyakorlat megszüntetése, új struktúra kialakítása segíthet az államháztartási hiány csökkentésében, a társadalmi célok elérésének támogatásában. A közigazgatásban meg kell szüntetni a túlzott bürokráciát, ahol lehet, egyszerűsíteni szükséges az ügyintézést.

 - Az elmúlt húsz évben a mindenkori politika jogszabály-alkotási ámokfutást rendezett. Évente több száz törvényt, rendeletet „alkotott”, amelyek többsége kiigazítás, pótlás volt, és legfőképpen bizonyos szűk érdekek mentén történt. Ezáltal jogszabályi káosz, egymással ellentmondó rendelkezések, nem egy irányba mutató és ható szabályozás alakult ki. Egyes szakterületre vonatkozó szabályozás áttekintéséhez sokszor könyvtárnyi jogszabályt kell átböngészni. Ezt meg kell szüntetni. A jogszabály alkotás folyamata is aggályos. A választópolgárok, az emberek bevonása nélkül hoznak rájuk vonatkozó normákat, amelyekhez sokszor a szakmai képviseleteket sem vonják be. Társadalmi konszenzus nélkül pedig reformokat, az emberek életviszonyait nagyban befolyásoló törvényeket nem engedünk a politika kénye-kedve szerint kialakítani!

 - Jó volna, ha húsz év után lenne igazi Alkotmányunk! Sokan kritizálják, hogy egy toldozott-foldozott, a sztálinista örökséget még magában hordozó alaptörvényünk van. Egy népakarattal megerősített új Alkotmány a célunk, amihez nem 2/3-os parlamenti többségre, hanem az emberek egybehangzó IGEN-jére van szükség!

 - Át kell gondolni a szociális támogatási rendszerünket is. Egy társadalom erejét az mutatja meg, hogyan gondoskodik az elesett, önhibáján kívül bajba jutottakról. Fel kell mérni azokat, akik a szociális juttatások oldalvizén élvezik ezeket a kedvezményeket, és nem tesznek azért, hogy saját maguk megoldják problémáikat. Ezeket a visszaéléséket szigorú fellépéssel meg kell szüntetni. Ma a szociális intézkedések jelentős része csupán segélyezés, ami nem segíti, hanem még jobban elmélyíti a szociális válságot. Nem halat kell adni mindennap a rászorulónak, hanem megtanítani őt halászni! A támogatásokat úgy kell racionalizálni, hogy az a valóban bajban lévők természetes szükségleteit biztosítsa, és azt ténylegesen erre a célra is kerüljön felhasználásra, valamint segítséget jelentsen az újbóli talpra álláshoz. Ehhez egy teljes körű felmérésre, pontos helyzet meghatározásra van szükség. Újra kell gondolni a támogatási rendszerünket minden területen. A közmunkákat kapcsoljuk össze a segélyezési rendszerrel és a segélyért cserébe – a munkavégzésre képeseknek – közmunkát kelljen végeznie. Családpolitikai kérdéskörök jelenjenek meg a kormányzati munkában és igazítsák ehhez a kapcsolódó területeket.

 - A nyugdíjrendszer sem maradhat így. Új típusú nyugdíj-finanszírozásra van szükség, amely előre kiszámítható, jól látható, tervezhető és bírja a polgárok bizalmát, valamint természetesen számba veszi a társadalom teljesítőképességét is. A rendszerváltástól kezdve a politikai erők a meghatározó szavazóbázist jelentő nyugdíjasoknak történő ígérgetésekkel érték el támogatottságukat. Azonban hatalmon már nem ezek az elvek vezették őket. Le kell zárni a múltat és nagy társadalmi elfogadottság mellett, szakmai alapokon kell megalkotni egy új nyugdíj törvényt. Ez azonban hátrányosan nem érintheti a már most nyugdíjban lévőket. Elkerülhetetlen a nyugdíjkorhatár felemelése, azonban számolni kell azzal, hogy ezzel bővülni fog a szociális ellátórendszerbe kényszerülők száma is. Ezért ebben a kérdésben rendkívül érzékenyen kell eljárni.

 - Egészségügyi reform szükségeltetik. Fel kell kérni az Állami Számvevőszéket, készítsen jelentést arról, hogy a rendszerváltás óta mennyi járulék folyt be társadalom- és egészségbiztosítási járulék címén, ezek hová, hogyan kerültek felhasználására. Az egészségügyi intézmények, a gyógyszer finanszírozás, a kezelések elvégzése a beteg emberek legmagasabb szintű gyógyítására, illetőleg a betegségek megelőzésére kell, hogy irányuljanak. Megengedhetetlen, hogy a társadalombiztosítás alapját képező, ilyen jogcímen kivetett járulékokat az emberek megkérdezése és beleegyezése nélkül a kormány egyéb, ellenőrizetlen terület finanszírozására fordíthassa.

 - A lakosság elégedetlen a helyi közbiztonsággal. A valós biztonságérzetük nem azonos a hivatalosan kiadott közbiztonsági szinttel. Olyan közrendre, közbiztonságra, bűnmegelőzésre van szükség, amely biztosítani képes az emberek mindennapos életének zökkenőmentességét, személyének, vagyontárgyainak megőrzését. Kíméletlen harcot kell hirdetni a bűnözés ellen, a Rendőrséget képessé kell tenni erre a küzdelemre. Ezért a Rendőrség feladatkörét, szervezetét illető jelentős változásra is szükség van, melyhez kapcsolódóan társadalmi alapokon nyugvó közösségi biztonsági rendszert kell kiépíteni, amelyben a felelős állampolgári hozzáállást kell preferálni. A polgárok erkölcsi hozzáállásán is változtatni szükséges, ki kell alakítani az önkéntes jogkövető magatartás kultúráját, hogy „megérje” becsületesnek lenni. Az igazságszolgáltatási rendszer is mindent szolgáltat, csak éppen igazságot nem. Indokolatlanul elhúzódó eljárások vannak, érthetetlen ítéletek születnek, a társadalom figyelmét felkeltő, visszaélésszerű, politikai érintettséget mutató nagyobb ügyekben évekig semmilyen döntés nincs, majd később pedig mondvacsinált ürüggyel jelképes büntetéseket szabnak ki. Arra van szükség, hogy az egyértelmű megítélésű ügyekben gyorsan, szakszerűen döntsenek, a törvényi és eljárási alapelvek messzemenő betartásával hozzák meg ítéleteiket, azokat ne befolyásolják politikai érdekek. Egyszerűen csak: teljesítse be az Igazságszolgáltatás a társadalmi küldetését.

 - Fel kell lépni a megkülönböztetések ellen. Ki kell zárni mindennemű negatív diszkriminációt, a pozitív diszkriminációnak is csak ott kell teret engedni, ami jelentős társadalmi érdekeket szolgál. A diszkrimináció ellen csak úgy lehet eredményesen küzdeni, hogy a társadalom által elfogadott normákat mindenkinek egyformán be kell tartania, ehhez kell igazodnia, ebben semmiféle megkülönböztetésnek nincs helye.  

 - Oktatási és kulturális területen is jelentős feladat vár ránk. Az oktatás területén mutatkozó káosz, több szintű oktatási rendszerek, elvárások, oktatási módszerek sem szolgálják a társadalom hosszú távú érdekeit. Tulajdonképpen az egyik iskolában ugyanabban a tantárgyban lehet, hogy egészen mást tanítanak, mint a másikban. Nem csupán elméleti ismeretekre, hanem olyan készségekre is van szüksége a felnövekvő generációnak, amelyeket jól tud hasznosítani önálló életének kialakításában. Foglalkozni kell a gyermekekkel, tartalmas kulturális és sport lehetőségeket kell biztosítani, hasznos szabadidő tevékenységbe, kreativitást serkentő foglalkozásokba kell őket bevonni. Tehetséggondozást, műemlékvédelmet, kulturális örökséget megőrző, hagyományokat tisztelő politikát szeretnék.

 - A politikai kiváltságokat meg kell szüntetni. Közbeszerzési törvényt felül kell vizsgálni és a pártfinanszírozás kérdésében is állást kell foglalni. Egy párt egyesületi formában működik. Egyetlen egy egyesület sem kap pusztán létezése miatt állami támogatást. Mindegyik küzd azért, hogy forrásokhoz jusson az egyébként fontos társadalmi céljainak elősegítéséhez. A korrupció felfedése, letörése, a rendszerből való kitörlése társadalmi érdek.

 - Külpolitika: Az EU tagállama vagyunk, minden magyar állampolgár egyben az EU állampolgára is! És szeretnénk ténylegesen is azok lenni! Nem másodrendűek, hanem minden egyes joggal rendelkezni akarunk, ne csak a kötelességeinket kérjék rajtunk számon. El kell érnünk, hogy a kedvezményekből ugyanúgy részesülhessünk, mint más államok. Külpolitikánkban természetesen az EU irányelveivel összhangban kell lennünk. Építeni kell a kapcsolatokat az EU-n belül és azon kívül is. Kis ország vagyunk ahhoz, hogy magunkban cselekedjünk. A határon túl élő magyaroknak pedig segítség, támogatás kell, ha jogsérelem éri őket, kötelességünk fellépni érdekükben, védeni őket. A kettős állampolgárságról: amennyiben a határon túl élő, magyar nemzetiségű, magyar nyelvet beszélő polgárok ezt kérik, meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogyan tudunk állampolgárságot adni számukra. A békés egymás mellett élés hívei vagyunk, minden nemzettel békére törekszünk. A NATO tagjaként részt vállalunk a béketeremtésben, valamint lehetőségünk függvényében humanitárius missziót is betöltünk. Keressük annak lehetőségeit, hogyan lehetne külföldön piacra juttatni a magyar termékeket, szolgáltatásokat és felhívni a külföldiek figyelmét a magyar turizmusra.

 - Közbiztonság: A közbiztonság nem állami monopólium, bár kétségtelen, hogy nagyobb részt állami feladat, mivel legális erőszakot, a törvények kikényszerítését más kézbe nem szabad adni. Másrészt önkormányzati és civil feladat is. Mindenkinek felelőssége van abban, hogy saját személyét, vagyonát védje és megtegyen minden olyan intézkedést, amellyel a bűncselekmények kialakulását meggátolja. Az államnak leginkább a bűnmegelőzés koordinálásában, a bűnüldözésben van többségi feladata. Közösségi típusú rendészetet, bűnmegelőzési rendszert kell kiépíteni és a Rendőrséget alkalmassá kell tenni feladatainak hatékony ellátására. Ezt csak rendszerszemlélettel, hármas szakpolitika (közigazgatási-rendészeti- biztonsági) alkalmazásával lehet elérni. Rendészeti stratégiára van szükség, amely hosszú távra határozza meg a tennivalókat és azok irányítói, felelőseit.  

Civileket a parlamentbe!
Civil Mozgalom a jó választás!
A korrupció és a politikai kiváltságok ellen!
Ne hagyják, hogy az Önök sorsát érintő kérdésekről Önök nélkül döntsenek!

...Ha már elege van a pártokból...


...És ezek az elvek egybecsengenek az Önök érdekeivel,
kérem bizalmát, ajánlószelvényét és szavazzon Rám és a CIVIL MOZGALOMRA!

Ajánlja fel ajánló szelvényét - érte megyünk.
Küldjön egy üzenetet