Lelkesen, lendületesen folytatjuk!
Mindenkinek köszönjük a támogatást, aki akár a kopogtatócédulájával, akár szavazatával már eddig is erősítette a Civil Mozgalmat!
Várjuk közénk azokat, akik hisznek abban, hogy a változást nem másoktól kell várni, hanem kinek-kinek lehet és tennie is kell érte.
A választás egyik nagy meglepetése volt a Civil Mozgalom országos listaállítása. 44 induló szervezet közül ez 6 pártnak sikerült. Elégedettek lehetünk, hiszen bebizonyítottuk, hogy pénz és szervezett háttértámogatás nélkül, pusztán a lelkesedés és a tenni akarás erejével is lehet eredményeket elérni. Mivel csak 24 jelöltjük volt, ez országosan nem számottevő, de az általuk elért 5 %-os eredményátlag nagyon biztató a jövőt illetően. Ennyi idő alatt és ilyen szűkös lehetőségekkel ez még senkinek sem sikerült a rendszerváltás óta.
Csendes kampány
A csendes választási kampány nem kedvezett nekünk, mint új szereplőnek. Elmaradtak a nyilvánosság előtt zajló viták és alig volt országos megmutatkozási lehetőségük. A szavazók sajnos ezen a választáson sem az egyéni teljesítményeket díjazták, hanem a média és a közvéleménykutatók által sugalltakkal azonosultak. Ezt mutatja az egész országra jellemző erősorrend is. A választáson induló 44 szervezet közül csak a Civil Mozgalom volt képes ezeket az akadályokat legyőzni, és az elhallgatás ellenére is méltó teljesítményt tudott mutatni, hiszen 24 jelölttel 0,9%-os volt az országos eredmény. Ha mind a 176 választókörzetben lett volna jelöltje a mozgalomnak, akkor most a parlamentben lennének a képviselői.
Arra vagyunk a legbüszkébbek, hogy a lelkesedés és a tenni akarás mozgatja a csapatunkat. A többi párttal ellentétben nem jelentünk meg az óriásplakátokon, de a fizetett reklámokban sem, és anyagiak hiányában még az egyéb hagyományos kampányeszközökkel sem tudtunk élni. Viszont megmutattuk, hogy akarunk és tudunk is áldozatot hozni a közösség érdekében. A közös munka során minden megyében kiválasztódtak azok a személyek, akik már képesek lesznek a mozgalmat helyben összefogni és működtetni. Nálunk a legfontosabb mérce a tettek ereje, és az elmúlt hetek a hosszútávú építkezés szempontjából mérföldkövet jelentenek.
Készüljünk a helyhatósági választásokra, hiszen a közösségek életében ott lehet igazán hasznosan és tevékenyen közreműködjön!
Várjuk a jelentkezőket a www.civilmozgalom.hu oldalon!
Seres Mária
Lakossági Fórum, Szentendre, Duna Parti Művelődési HázLAKOSSÁGI FÓRUM
SZENTENDRE, DUNA PARTI MŰVELŐDÉSI HÁZ
2010. ÁPRILIS 07-ÉN, SZERDÁN 18:00
TARTJA: dr. DIÓSZEGI GÁBOR,
CIVIL MOZGALOM országgyűlési képviselő-jelöltje
CIVIL MOZGALOM: A NÉP EREJE
SZAVAZZON A CIVIL MOZGALOM PEST MEGYEI LISTÁJÁRA!
Lakossági Fórum, Leányfalu, FaluházLAKOSSÁGI FÓRUM
LEÁNYFALU, FALUHÁZ
2010. ÁPRILIS 02-ÁN, PÉNTEKEN 17:00
TARTJA: dr. DIÓSZEGI GÁBOR,
CIVIL MOZGALOM országgyűlési képviselő-jelöltje
CIVIL MOZGALOM: A NÉP EREJE
SZAVAZZON A CIVIL MOZGALOM PEST MEGYEI LISTÁJÁRA!
Amiről az etetőszék mesél…(Seres Mária)
Mindenki száz felé szakad. Ez rossz, tudjuk, de tudomásul vesszük, sőt beletörődünk. Ilyen világot élünk – magyarázkodunk saját magunk előtt is. Aztán jön valami, és felráz: vedd már észre, mi a valóban fontos!
Jelenleg a gondolataim tetemes része egy dologra fókuszál: a kopogtatócédulára. Alig pár hét az országgyűlési választás, és be akarjuk bizonyítani, hogy ezt a nemzetet nem lehet leírni, nem lehet megvezetni – és képesek vagyunk összefogni. Ezért van szükség a Civil Mozgalomra. Nem kell hozzá pénz, média – mert igen, lehet nyugodtan csodálkozni - létezik olyasmi, ami ezeknél jóval erősebb. A lelkesedés, az akarat, a hit és a bizalom. Ezek képesek megmozdítani a megmozdíthatatlannak tűnőt is. És ha azt hisszük, hogy ezek már kihunytak, akkor jön egy jel, ami megüzeni: van remény!
A történet egyszerűen indult:
Egy telefonüzenetet kaptam, hogy menjek el Nyíregyháza kertvárosába három kopogtatócéduláért. Persze, örülök neki, hogy segíteni szeretnének, de bevallom, a következő gondolatom az volt, hogy miért nem hozzák el, hiszen nekik biztos több idejük van, mint mostanság nekem. Persze, ez csak gondolat maradt…
Délután összegyűjtöttem a gyerekeimet, és hazafelé menet megálltunk azon a bizonyos címen. Lázadoztak, de megígértem: gyors leszek.
Ötven körüli férfi nyitotta az ajtót, és kedvesen betessékelt. Szabadkoztam, hogy sietek. Gyorsan előkerültek a pontosan kitöltött cédulák. Sajnálta, hogy nem tud többet segíteni, és a miértet is hamar megtudtam: kilenc éve ápolja a gyógyíthatatlan beteg feleségét. Kezdetben még reménykedtek, ám a sok csalódás, a sok hiábavalónak tűnő szenvedés megtörte őket. Megtanultak együtt élni a kilátástalansággal.
Jó volt észrevenni az étkezőasztal mellett álló bébi etetőszéket. -– Legalább van egy kis öröm – mutattam a színes állatkás székecskére, és reméltem, hogy vidámabb témával folytathatjuk a beszélgetést.
– Sajnos csak ritkán találkozunk. Ők Brüsszelben élnek. De talán Húsvétra haza jönnek.
Néztük a széket, ami ott áll az asztalfőn, és vár …
Pár másodpercig egyikünk sem tudott megszólalni. Aztán ő volt az erősebb. Megtörte a csendet: – Remélem az önkormányzati választásoknál többet tudok majd segíteni.
Elbúcsúztunk, beültem az autóba. Küzdöttem a könnyeimmel, de vettem egy nagy levegőt, és elmeséltem a gyerekeimnek, hogy milyen életet él az a két 50-es ember ott a négy fal között. Milyen terheket mért rájuk a sors – és mégis: nekem szeretnének segíteni. És a Civil Mozgalomra akarnak szavazni… És ők, akiket az élet nap mint nap hatalmas terhekkel próbára tesz, hihetetlen, de képesek jövőben gondolkodni. És keresik, hogy ők mit tehetnének ehhez…
A gyerekeim néma csendben ülték végig a hazautat. Talán most már ők is sokkal jobban érzik, mit is jelent a szó: felelősség?
Sokan szidják a kopogtatócédula rendszert – én sem kedvelem – de örültem, hogy volt ok, amiért becsengethettem ehhez a nyíregyházi házaspárhoz…
Jelenleg a gondolataim tetemes része egy dologra fókuszál: a kopogtatócédulára. Alig pár hét az országgyűlési választás, és be akarjuk bizonyítani, hogy ezt a nemzetet nem lehet leírni, nem lehet megvezetni – és képesek vagyunk összefogni. Ezért van szükség a Civil Mozgalomra. Nem kell hozzá pénz, média – mert igen, lehet nyugodtan csodálkozni - létezik olyasmi, ami ezeknél jóval erősebb. A lelkesedés, az akarat, a hit és a bizalom. Ezek képesek megmozdítani a megmozdíthatatlannak tűnőt is. És ha azt hisszük, hogy ezek már kihunytak, akkor jön egy jel, ami megüzeni: van remény!
A történet egyszerűen indult:
Egy telefonüzenetet kaptam, hogy menjek el Nyíregyháza kertvárosába három kopogtatócéduláért. Persze, örülök neki, hogy segíteni szeretnének, de bevallom, a következő gondolatom az volt, hogy miért nem hozzák el, hiszen nekik biztos több idejük van, mint mostanság nekem. Persze, ez csak gondolat maradt…
Délután összegyűjtöttem a gyerekeimet, és hazafelé menet megálltunk azon a bizonyos címen. Lázadoztak, de megígértem: gyors leszek.
Ötven körüli férfi nyitotta az ajtót, és kedvesen betessékelt. Szabadkoztam, hogy sietek. Gyorsan előkerültek a pontosan kitöltött cédulák. Sajnálta, hogy nem tud többet segíteni, és a miértet is hamar megtudtam: kilenc éve ápolja a gyógyíthatatlan beteg feleségét. Kezdetben még reménykedtek, ám a sok csalódás, a sok hiábavalónak tűnő szenvedés megtörte őket. Megtanultak együtt élni a kilátástalansággal.
Jó volt észrevenni az étkezőasztal mellett álló bébi etetőszéket. -– Legalább van egy kis öröm – mutattam a színes állatkás székecskére, és reméltem, hogy vidámabb témával folytathatjuk a beszélgetést.
– Sajnos csak ritkán találkozunk. Ők Brüsszelben élnek. De talán Húsvétra haza jönnek.
Néztük a széket, ami ott áll az asztalfőn, és vár …
Pár másodpercig egyikünk sem tudott megszólalni. Aztán ő volt az erősebb. Megtörte a csendet: – Remélem az önkormányzati választásoknál többet tudok majd segíteni.
Elbúcsúztunk, beültem az autóba. Küzdöttem a könnyeimmel, de vettem egy nagy levegőt, és elmeséltem a gyerekeimnek, hogy milyen életet él az a két 50-es ember ott a négy fal között. Milyen terheket mért rájuk a sors – és mégis: nekem szeretnének segíteni. És a Civil Mozgalomra akarnak szavazni… És ők, akiket az élet nap mint nap hatalmas terhekkel próbára tesz, hihetetlen, de képesek jövőben gondolkodni. És keresik, hogy ők mit tehetnének ehhez…
A gyerekeim néma csendben ülték végig a hazautat. Talán most már ők is sokkal jobban érzik, mit is jelent a szó: felelősség?
Sokan szidják a kopogtatócédula rendszert – én sem kedvelem – de örültem, hogy volt ok, amiért becsengethettem ehhez a nyíregyházi házaspárhoz…
A félidőben 50%-on!Ma délben egy budapesti sajtótájékoztatón jelentettem be, hogy az ajánlószelvény-gyűjtés félidejében az országos listaállításhoz szükséges kopogtatócédulák fele már a birtokunkban van. Az, hogy egy kilenc hónapja alakult mozgalom minden választókörzetben jelöltet tudott állítani, sőt a cédulagyűjtésben is így halad, teljességgel egyedülálló a magyar választások történelmében.
A politológusok egyöntetűen (és sokszor sajnálkozóan) nyilatkoznak, hogy várhatóan csak három párt kerül be az Országgyűlésbe - nos, nekik jelzem, hogy a kis pártok közül mi állunk a legjobban, és túlzás nélkül állíthatom, hogy van lendületünk. Ha sikerül országos listát állítanunk, akkor mindenütt szavazhatnak ránk, és megígérhetem, hogy nagy meglepetést hozhatunk!
De ehhez most ismét össze kell fognia azoknak, akik már nem a politikusoktól, hanem a hétköznapi emberektől várják a megoldásokat. Ha mindenki, aki megtisztelt bennünket azzal, hogy nekünk szánta a kopogtatócéduláját, csak még egyet (netán kettőt) szerez nekünk, akkor sikerül a listaállítás! Nem kérek mást, csak beszéljenek rólunk családjuknak, barátaiknak, a szomszédnak! Mi nem térítést vagy hitegetést kérünk: oldalunkon elérhető programunk, megtalálhatók célkitűzéseink és a rólunk szóló cikkek, televíziós felvételek is.
A nagyobb pártoknak már megvan a szükséges ajánlószelvényük, és mi most nagyon közel állunk ahhoz, hogy felsorakozzunk melléjük. Ehhez nem kampánypénz vagy médiahátszél kellett, hanem csak az, ami a 605 000 aláírást hozó népszavazási kezdeményezésemben: végre független összefogás, amelyről korábban már a többség azt hitte, nem is létezik.
Az emberek legalább kétharmada a változás, az új pártok mellett áll. Erre remek példa a Napló tegnapi adásának szavazása is, de Havas Henrik Hőmérő című műsorában is a többség mellénk, céljaink mellé állt.
Ne feledjük: éppen most lesz egy éve, hogy több mint hatszázezer magyar civil aláírásával ellátott népszavazási kezdeményezésünket leadtuk. 2009 márciusában sokkal kevesebben voltunk, pedig sokkal több támogatás kellett, és az utolsó napokban keményen dolgozva képesek voltunk a csodára: több aláírást gyűjtöttünk, mint korábban bárki, bármelyik párt vagy magánszemély Magyarországon! Most is csak annyit kérek: segítsenek, vegyék ki részüket a legújabb munkából, mert ez a siker is csak együtt lehetséges.
Ha Ön segített nekünk, kérem, most is tegye meg! Gyűjtsön nekünk kopogtatócédulát, ha pedig többet is tenne, jelentkezzék a Hatszáz Hétköznapi Hősünk közé, mert sikerülhet. Adja tovább a hírünket, hogy mások is számoljanak velünk! A kapuban állunk, most már csak ahhoz kell bátorság és tenni akarás, hogy belépjünk rajta.
A politológusok egyöntetűen (és sokszor sajnálkozóan) nyilatkoznak, hogy várhatóan csak három párt kerül be az Országgyűlésbe - nos, nekik jelzem, hogy a kis pártok közül mi állunk a legjobban, és túlzás nélkül állíthatom, hogy van lendületünk. Ha sikerül országos listát állítanunk, akkor mindenütt szavazhatnak ránk, és megígérhetem, hogy nagy meglepetést hozhatunk!
De ehhez most ismét össze kell fognia azoknak, akik már nem a politikusoktól, hanem a hétköznapi emberektől várják a megoldásokat. Ha mindenki, aki megtisztelt bennünket azzal, hogy nekünk szánta a kopogtatócéduláját, csak még egyet (netán kettőt) szerez nekünk, akkor sikerül a listaállítás! Nem kérek mást, csak beszéljenek rólunk családjuknak, barátaiknak, a szomszédnak! Mi nem térítést vagy hitegetést kérünk: oldalunkon elérhető programunk, megtalálhatók célkitűzéseink és a rólunk szóló cikkek, televíziós felvételek is.
A nagyobb pártoknak már megvan a szükséges ajánlószelvényük, és mi most nagyon közel állunk ahhoz, hogy felsorakozzunk melléjük. Ehhez nem kampánypénz vagy médiahátszél kellett, hanem csak az, ami a 605 000 aláírást hozó népszavazási kezdeményezésemben: végre független összefogás, amelyről korábban már a többség azt hitte, nem is létezik.
Az emberek legalább kétharmada a változás, az új pártok mellett áll. Erre remek példa a Napló tegnapi adásának szavazása is, de Havas Henrik Hőmérő című műsorában is a többség mellénk, céljaink mellé állt.
Ne feledjük: éppen most lesz egy éve, hogy több mint hatszázezer magyar civil aláírásával ellátott népszavazási kezdeményezésünket leadtuk. 2009 márciusában sokkal kevesebben voltunk, pedig sokkal több támogatás kellett, és az utolsó napokban keményen dolgozva képesek voltunk a csodára: több aláírást gyűjtöttünk, mint korábban bárki, bármelyik párt vagy magánszemély Magyarországon! Most is csak annyit kérek: segítsenek, vegyék ki részüket a legújabb munkából, mert ez a siker is csak együtt lehetséges.
Ha Ön segített nekünk, kérem, most is tegye meg! Gyűjtsön nekünk kopogtatócédulát, ha pedig többet is tenne, jelentkezzék a Hatszáz Hétköznapi Hősünk közé, mert sikerülhet. Adja tovább a hírünket, hogy mások is számoljanak velünk! A kapuban állunk, most már csak ahhoz kell bátorság és tenni akarás, hogy belépjünk rajta.
Seres Mária
Nőnapi Guinness-rekordkísérlet!A nőnap hazánkban az 1900-as évek kezdete óta emlékeztet arra, hogy a társadalomban milyen fontos szerepet töltenek be a leányok, asszonyok, anyák. Ahogyan az elmúlt években a közhangulat puskaporossá vált, az emberek pedig egyre letargikusabbá, úgy váltak színtelenebbé ünnepeink, emléknapjaink is.
A Civil Mozgalom szerint itt az ideje, hogy új arcok alakítsák a közéletet, és itt az ideje, hogy végre a nők is több szerepet vállalhassanak sorsunk alakulásában. Meg szeretnénk mutatni, hogy a társadalmi összefogás olyan természetesnek tűnő kapcsolatokon alapul, mint a családi bizalom és a férfi–női együttműködés. A jól működő magánélet a sikeres munkavégzés gyökere: vissza kell állítani az ember egymás iránti bizalmát és tiszteletét, örülnünk kell egymásnak, hogy örömet okozhassunk.
A közös munkát és összefogást 2010. március 8-án egy Guinness-rekordkísérlettel szeretnénk szimbolizálni. A nőnap alkalmából a főváros legnagyobb tere, a Hősök tere egy időre a Hős-nők terévé válhat! Legalább ezer hölgyet várunk, hogy párja vagy egy barátja egy szál virággal köszönthesse a Béke lovaskocsija előtt, s ezzel indítsunk útjára egy új, független, civil gondolkodást.
A választáson induló szervezetek közül a Civil Mozgalomban van a legtöbb hölgy – mégpedig jelöltjeik 40%-a. Ezért is érzik testhezálló feladatnak a Guinness-rekordkísérlet felkarolását. Várunk minden hölgyet és férfit, aki hisz a hagyományos értékekben, és részt venne velünk a közös ünneplésben!
Március 8., kedd, Budapest, Hősök tere, 16–18 óra.
Ünnepeljünk együtt!
A Civil Mozgalom szerint itt az ideje, hogy új arcok alakítsák a közéletet, és itt az ideje, hogy végre a nők is több szerepet vállalhassanak sorsunk alakulásában. Meg szeretnénk mutatni, hogy a társadalmi összefogás olyan természetesnek tűnő kapcsolatokon alapul, mint a családi bizalom és a férfi–női együttműködés. A jól működő magánélet a sikeres munkavégzés gyökere: vissza kell állítani az ember egymás iránti bizalmát és tiszteletét, örülnünk kell egymásnak, hogy örömet okozhassunk.
A közös munkát és összefogást 2010. március 8-án egy Guinness-rekordkísérlettel szeretnénk szimbolizálni. A nőnap alkalmából a főváros legnagyobb tere, a Hősök tere egy időre a Hős-nők terévé válhat! Legalább ezer hölgyet várunk, hogy párja vagy egy barátja egy szál virággal köszönthesse a Béke lovaskocsija előtt, s ezzel indítsunk útjára egy új, független, civil gondolkodást.
A választáson induló szervezetek közül a Civil Mozgalomban van a legtöbb hölgy – mégpedig jelöltjeik 40%-a. Ezért is érzik testhezálló feladatnak a Guinness-rekordkísérlet felkarolását. Várunk minden hölgyet és férfit, aki hisz a hagyományos értékekben, és részt venne velünk a közös ünneplésben!
Március 8., kedd, Budapest, Hősök tere, 16–18 óra.
Ünnepeljünk együtt!
Nem szeretem a politikátSokszor mondtam már, hogy mikor megelégeltem azt a tehetetlen helyzetet, amelyet sokunk átlátott, és elindítottam a népszavazási aláírásgyűjtést, még nem sejtettem, milyen fontos terhet veszek magamra. Amikor láttam, hogy végre összefogott hatszázezer ember, úgy éreztem, akkora érték, hogy egymásra találtunk, amit nem szabad veszni hagyni. Így alakult meg a Civil Mozgalom, szinte spontán módon. Nem tudtam előre, hogy ez lesz, de úgy érzem, valahogyan szükségszerű lépés volt, így folytak a dolgok, ennek kellett történnie.
Nagyon sokan óvtak a politikától. Sejtettem, hogy kemény dolgok várnak rám, de azt nem is álmodtam volna, milyen irányból jelennek meg lelkes támadók. Szerencsére támogatók is vannak, sőt szinte csak velük találkozom, de azért hozzám is eljutnak a személyemet és a mozgalmat támadó vélemények.
Ezek többségére azért nem reagálok, mert sem időm, sem kedvem nincsen légből kapott kitalációknak súlyt adni azzal, hogy foglalkozom velük, másrészt bízom az emberek érettségében: ha már átláttuk, hogy a jelenlegi politikai-hatalmi rendszer frissítésre, javításra, sőt teljes átalakításra szorul, akkor talán azt is átlátjuk, hogy minden erősödő civil politikai tevékenység valakinek bántja majd a szemét.
Az elmúlt hónapokban az internet névtelenségébe burkolózó mindentudók neveztek engem a politikai skála valamennyi oldalán állónak. Az, hogy voltam írásaikban minden és minden ellenkezője is, számomra csak azt mutatja, hogy nem tudnak hová tenni: sikerült szakítani a hagyományos bal-jobb megkülönböztetéssel, végre nem csupán ideológiák által megkülönböztetett csoportok léteznek, hanem civil emberek, akik egyazon cél mellett harcolnak.
Nem igaz, hogy én politikus akarok lenni. Felelős anya akarok lenni: engem ebbe a munkába belekényszerítettek azzal, hogy már tarthatatlanná váltak a hazai állapotok. Milyen húsos fazékhoz akarnánk mi közel jutni, mikor küzdünk a pártok állami támogatása ellen? Elolvasták a programunkat azok, akik ilyesmiket írogatnak? Talán épp ők élveznék, ha fölvehetnék a vaskos költségtérítéseket, de az biztos, hogy engem ez a legkevésbé sem lelkesítene, többet ér nekem a becsületem.
Ha nem támadnának néha nemtelen és a bűncselekmény határait súroló eszközökkel is, akkor tudnám, hogy semmire sem mentünk. Tudom, furcsa ez, de ahelyett, hogy elkeserednék, amikor visszataszító dolgokat vagy hazugságokat híresztelnek rólam, én sokkal inkább lelkesedem, mert arra gondolok, hogy be tudom bizonyítani ezeknek az embereknek, ha hajlandóak figyelni, hogy nincs igazuk. Tényleg annyira belekeseredtek néhányan az elmúlt évek parlamenti kakasviadalába, hogy engem is ilyen-olyan pártok pénzelt emberének képesek nevezni? Hol egy Civil Mozgalom-óriásplakát, általunk kiadott újság, különböző promóciós eszközök, fizetett gyűjtők stb.?
Minden jelöltünk saját költségén próbál egy olyan feladatot teljesíteni, amelyben sokuknak semmi tapasztalata sincsen, közben pedig a támogatásokból készült néhány szórólap. Bizony, nem az adófizetők pénzén. Ez nem panasz, mert úgy látom, ezt a választást nem pénzzel kell megnyerni, de elképeszt az a gyűlölet, amelyet kialakítottak az emberekben a politika iránt, ez pedig mindannyiunkon csapódik le nap mint nap. Teljesen megértem a csalódottságot, és az egyik legnagyobb feladatunk épp az emberek saját maguk köré vont pajzsát átlépni, hogy mi is bemutatkozhassunk.
Ez a történet sokaknak mesés, hát el sem hiszik. Higgyék el nekem, számomra a leghihetetlenebb, hogy ennyien segítettek nekem. Nem az én egyszemélyes sikerem, ami megvalósult, hanem a kétkedésmentes összefogás és bizalom eredménye. A kétkedés nem visz előre: ha nem mertem volna belevágni, most nem érezném úgy, hogy meglepetést okozhatunk. Érzem a felelősségét, érzem, hogy mennyien számítanak rám. Talán azok is érzik, akik lételeme a bomlasztás.
Ha most is össze tudunk fogni, én bebizonyítom, hogy se jobbra, se balra nem tartunk, hanem előre. Végül pedig mindenkit szívesen látunk majd: azokat is, akik most még nem hisznek a csodákban.
Seres Mária www.civilmozgalom.hu
Nagyon sokan óvtak a politikától. Sejtettem, hogy kemény dolgok várnak rám, de azt nem is álmodtam volna, milyen irányból jelennek meg lelkes támadók. Szerencsére támogatók is vannak, sőt szinte csak velük találkozom, de azért hozzám is eljutnak a személyemet és a mozgalmat támadó vélemények.
Ezek többségére azért nem reagálok, mert sem időm, sem kedvem nincsen légből kapott kitalációknak súlyt adni azzal, hogy foglalkozom velük, másrészt bízom az emberek érettségében: ha már átláttuk, hogy a jelenlegi politikai-hatalmi rendszer frissítésre, javításra, sőt teljes átalakításra szorul, akkor talán azt is átlátjuk, hogy minden erősödő civil politikai tevékenység valakinek bántja majd a szemét.
Az elmúlt hónapokban az internet névtelenségébe burkolózó mindentudók neveztek engem a politikai skála valamennyi oldalán állónak. Az, hogy voltam írásaikban minden és minden ellenkezője is, számomra csak azt mutatja, hogy nem tudnak hová tenni: sikerült szakítani a hagyományos bal-jobb megkülönböztetéssel, végre nem csupán ideológiák által megkülönböztetett csoportok léteznek, hanem civil emberek, akik egyazon cél mellett harcolnak.
Nem igaz, hogy én politikus akarok lenni. Felelős anya akarok lenni: engem ebbe a munkába belekényszerítettek azzal, hogy már tarthatatlanná váltak a hazai állapotok. Milyen húsos fazékhoz akarnánk mi közel jutni, mikor küzdünk a pártok állami támogatása ellen? Elolvasták a programunkat azok, akik ilyesmiket írogatnak? Talán épp ők élveznék, ha fölvehetnék a vaskos költségtérítéseket, de az biztos, hogy engem ez a legkevésbé sem lelkesítene, többet ér nekem a becsületem.
Ha nem támadnának néha nemtelen és a bűncselekmény határait súroló eszközökkel is, akkor tudnám, hogy semmire sem mentünk. Tudom, furcsa ez, de ahelyett, hogy elkeserednék, amikor visszataszító dolgokat vagy hazugságokat híresztelnek rólam, én sokkal inkább lelkesedem, mert arra gondolok, hogy be tudom bizonyítani ezeknek az embereknek, ha hajlandóak figyelni, hogy nincs igazuk. Tényleg annyira belekeseredtek néhányan az elmúlt évek parlamenti kakasviadalába, hogy engem is ilyen-olyan pártok pénzelt emberének képesek nevezni? Hol egy Civil Mozgalom-óriásplakát, általunk kiadott újság, különböző promóciós eszközök, fizetett gyűjtők stb.?
Minden jelöltünk saját költségén próbál egy olyan feladatot teljesíteni, amelyben sokuknak semmi tapasztalata sincsen, közben pedig a támogatásokból készült néhány szórólap. Bizony, nem az adófizetők pénzén. Ez nem panasz, mert úgy látom, ezt a választást nem pénzzel kell megnyerni, de elképeszt az a gyűlölet, amelyet kialakítottak az emberekben a politika iránt, ez pedig mindannyiunkon csapódik le nap mint nap. Teljesen megértem a csalódottságot, és az egyik legnagyobb feladatunk épp az emberek saját maguk köré vont pajzsát átlépni, hogy mi is bemutatkozhassunk.
Ez a történet sokaknak mesés, hát el sem hiszik. Higgyék el nekem, számomra a leghihetetlenebb, hogy ennyien segítettek nekem. Nem az én egyszemélyes sikerem, ami megvalósult, hanem a kétkedésmentes összefogás és bizalom eredménye. A kétkedés nem visz előre: ha nem mertem volna belevágni, most nem érezném úgy, hogy meglepetést okozhatunk. Érzem a felelősségét, érzem, hogy mennyien számítanak rám. Talán azok is érzik, akik lételeme a bomlasztás.
Ha most is össze tudunk fogni, én bebizonyítom, hogy se jobbra, se balra nem tartunk, hanem előre. Végül pedig mindenkit szívesen látunk majd: azokat is, akik most még nem hisznek a csodákban.
Seres Mária www.civilmozgalom.hu
Kocsonyafesztiválon mutatkoztunk beTegnap délután Miskolcon mutatkoztak be a Civil Mozgalom borsodi jelöltjei. Egy sajtótájékoztató keretében beszéltek magukról, céljaikról, valamint arról, hogy mit jelent számukra a Civil Mozgalom. Örömmel töltött el, hogy bár néhányuk korábban még nem találkozott, mindössze néhány perc alatt megtaláltuk a közös hangot. Szerintem ez azért lehet így, mert nem a különbségeket, hanem a hasonlóságokat látjuk egymásban: a közös célt, a tenni akarást a jelenlegi kilátástalan hazai helyzet ellen.
Külön kiemelném a korábbi tiszaújvárosi jelöltünk esetét, aki bár szerette volna képviselni a civileket, munkahelyi nyomásra mégis vissza kellett lépnie. Azonnal hárman jelentkeztek a helyére, és nem haragos kitúrás és egymás marcangolása, hanem értelmes és higgadt párbeszéd, intelligens megegyezés született. Nem tudok mindenütt ott lenni, és nagy nyugalommal tölt el, mikor azt látom, hogy a helyi szervezetek nemcsak szeretettel és örömmel fogadnak, hanem aktívan tevékenykednek is. Egész mozgalmunk az összefogás erején alapul, és minden, amit elértünk az aláírásgyűjtéstől kezdve, éppen ezen, az emberek közös munkáján, önzetlen segítségén alapul.
A Borsod Online felvétele
Egy nagyon jó csapat jött össze ebben a megyében is. Eleinte csak reméltem, hogy mások is nem csupán megismerik, de meg is értik a céljaimat, azt, hogy emögött nem homályos ideológiák, hanem józan célok vannak. Most már tudom, hogy ezek mentén egymásra is találtunk, és végre arra tudunk összpontosítani, ami összeköt bennünket. Tudom, hogy néhányan fanyalognak, vannak, akik itt is összeesküvéseket sejtenek, és elhiszem, hogy meglepő húsz év után ezt tapasztalni, de jöjjenek, ismerjenek meg minket s aztán ítélkezzenek: itt tényleg civilek és nem politikusok döntöttek úgy, hogy végre tesznek valamit egymásért, értünk.
Reggel még egy budapesti televíziós felvételre voltam hivatalos, ezért ismét percre pontosan be kellett osztanom a napot, így nem jutott időm az ebédre sem. Nagyon örültem hát, mikor a sajtótájékoztató után a helyi jelöltek meghívtak a kocsonyafesztiválra, melyet tegnap nyitottak meg a városban.
A legkisebb lányom, Dorottya is velünk volt, ezért nagyon örültem, hogy egy ilyen színvonalas és gyermekbarát rendezvényt szerveztek a miskolciak. Ilyen hagyományos vásári hangulatban nagyon régen volt részem, és nagyon kellett ez a kis kikapcsolódás a választási hajsza közepette. Köszönöm a kedves szavakat, no meg a nagyon finom kocsonyát, hoztam belőle a családnak is!
Külön kiemelném a korábbi tiszaújvárosi jelöltünk esetét, aki bár szerette volna képviselni a civileket, munkahelyi nyomásra mégis vissza kellett lépnie. Azonnal hárman jelentkeztek a helyére, és nem haragos kitúrás és egymás marcangolása, hanem értelmes és higgadt párbeszéd, intelligens megegyezés született. Nem tudok mindenütt ott lenni, és nagy nyugalommal tölt el, mikor azt látom, hogy a helyi szervezetek nemcsak szeretettel és örömmel fogadnak, hanem aktívan tevékenykednek is. Egész mozgalmunk az összefogás erején alapul, és minden, amit elértünk az aláírásgyűjtéstől kezdve, éppen ezen, az emberek közös munkáján, önzetlen segítségén alapul.
A Borsod Online felvétele
Egy nagyon jó csapat jött össze ebben a megyében is. Eleinte csak reméltem, hogy mások is nem csupán megismerik, de meg is értik a céljaimat, azt, hogy emögött nem homályos ideológiák, hanem józan célok vannak. Most már tudom, hogy ezek mentén egymásra is találtunk, és végre arra tudunk összpontosítani, ami összeköt bennünket. Tudom, hogy néhányan fanyalognak, vannak, akik itt is összeesküvéseket sejtenek, és elhiszem, hogy meglepő húsz év után ezt tapasztalni, de jöjjenek, ismerjenek meg minket s aztán ítélkezzenek: itt tényleg civilek és nem politikusok döntöttek úgy, hogy végre tesznek valamit egymásért, értünk.
Reggel még egy budapesti televíziós felvételre voltam hivatalos, ezért ismét percre pontosan be kellett osztanom a napot, így nem jutott időm az ebédre sem. Nagyon örültem hát, mikor a sajtótájékoztató után a helyi jelöltek meghívtak a kocsonyafesztiválra, melyet tegnap nyitottak meg a városban.
A legkisebb lányom, Dorottya is velünk volt, ezért nagyon örültem, hogy egy ilyen színvonalas és gyermekbarát rendezvényt szerveztek a miskolciak. Ilyen hagyományos vásári hangulatban nagyon régen volt részem, és nagyon kellett ez a kis kikapcsolódás a választási hajsza közepette. Köszönöm a kedves szavakat, no meg a nagyon finom kocsonyát, hoztam belőle a családnak is!
A választás mint sportEmlékszik a kedves Olvasó a 2008-as olimpiai játékokra? A pekingi Olimpián Magyarország a kajak-kenu sportágban volt a legeredményesebb, összesen négy érmet szereztünk. Vajda Attila 1000 méteren, a Kovács Katalin – Janics Natasa páros pedig 500 méteren nem talált legyőzőre.
Most gondolatban játsszunk el egy kicsit! Képzeljük el, hogy csak az indulhat a versenyen, aki a helyszínen lévő 10 000 nézőből legalább 500-tól ajánlást szerez. A nézők többsége nem igazán érti az ajánlás működését, nem foglalkozik az egész rendszer működésével, csak arra figyel, hogy mikor kezdődik a verseny. Az egyik versenyző a küldő ország támogatásával, már jóval az előfutamok előtt óriásplakátokkal, sok fizetett gyűjtővel 9501 ember ajánlását gyűjti össze. Ez azt jelenti, hogy egyedül indulhat, a többi versenyző pedig nem is próbálkozhat.
Vajdának 3 perc 55 másodperc alatt kellett megtennie az egy kilométert az aranyéremhez. Egy ilyen nézői ajánlásos Olimpián a fent vázolt gazdag ország fiának elegendő lenne húsz perc alatt is beérnie, hiszen nem lenne ellenfele. Akik pedig keményen készültek, sőt jobb eredményeket érhetnének el, nos, ők nem tudnának indulni. Nevetséges lenne, ugye?
Így működik a hazai választási rendszer: a politikából kiábrándult, becsapott és kisemmizett emberektől kell cédulát gyűjteni, akik nagy része már nem hisz senkinek, míg másik részük szinte vakon reménykedik. Az ellenzéken kívül az összes párt számára ez nagyon megterhelő feladat. Ezért lehet meglepetést okozni. Mert hiába nem akarnak a politikai elemzők tudomást venni a Civil Mozgalom munkájáról, már elég sokan gyűltünk össze ahhoz, hogy még a kis pártok ellen működő választási rendszer antidemokratikus akadályait is le tudjuk győzni.
Nincs szükség hirdetésekre elköltött milliókra, sőt milliárdokra, sem választási csalásra, sem kétségbeesett médiahaknira – csak Önökre van szükség! Arra, hogy megismerjék célkitűzéseinket, eredményeinket, és üzenjenek az Önök választókerületében indított képviselőjelöltünknek. Szakítunk a hagyománnyal, mely szerint a pártnak kell rábeszélnie az embert, hogy adja neki az ajánlószelvényt: mi azt szeretnénk, ha a választó maga döntene úgy, hogy elküldi a kopogtatócéduláját vagy megkéri munkatársunkat, hogy maga menjen el érte.
Azok, akik már nem akarnak szavazni, nem akarnak cédulagyűjtőkkel találkozni, nem hisznek többé a porhintésnek, nos, ők a mi embereink és mi az ő emberei vagyunk. Önökre van szükség, hogy barátaik, ismerőseik körében beszéljenek a Civil Mozgalomról, jelezzék, hogy van még egy választási lehetőség. Nem meggyőzésre, térítésre van szükség, hiszen reményeink szerint eddigi munkásságunk is magáért beszél. Bőven elég, ha végre beszélünk egymással.
Seres Mária
Most gondolatban játsszunk el egy kicsit! Képzeljük el, hogy csak az indulhat a versenyen, aki a helyszínen lévő 10 000 nézőből legalább 500-tól ajánlást szerez. A nézők többsége nem igazán érti az ajánlás működését, nem foglalkozik az egész rendszer működésével, csak arra figyel, hogy mikor kezdődik a verseny. Az egyik versenyző a küldő ország támogatásával, már jóval az előfutamok előtt óriásplakátokkal, sok fizetett gyűjtővel 9501 ember ajánlását gyűjti össze. Ez azt jelenti, hogy egyedül indulhat, a többi versenyző pedig nem is próbálkozhat.
Vajdának 3 perc 55 másodperc alatt kellett megtennie az egy kilométert az aranyéremhez. Egy ilyen nézői ajánlásos Olimpián a fent vázolt gazdag ország fiának elegendő lenne húsz perc alatt is beérnie, hiszen nem lenne ellenfele. Akik pedig keményen készültek, sőt jobb eredményeket érhetnének el, nos, ők nem tudnának indulni. Nevetséges lenne, ugye?
Így működik a hazai választási rendszer: a politikából kiábrándult, becsapott és kisemmizett emberektől kell cédulát gyűjteni, akik nagy része már nem hisz senkinek, míg másik részük szinte vakon reménykedik. Az ellenzéken kívül az összes párt számára ez nagyon megterhelő feladat. Ezért lehet meglepetést okozni. Mert hiába nem akarnak a politikai elemzők tudomást venni a Civil Mozgalom munkájáról, már elég sokan gyűltünk össze ahhoz, hogy még a kis pártok ellen működő választási rendszer antidemokratikus akadályait is le tudjuk győzni.
Nincs szükség hirdetésekre elköltött milliókra, sőt milliárdokra, sem választási csalásra, sem kétségbeesett médiahaknira – csak Önökre van szükség! Arra, hogy megismerjék célkitűzéseinket, eredményeinket, és üzenjenek az Önök választókerületében indított képviselőjelöltünknek. Szakítunk a hagyománnyal, mely szerint a pártnak kell rábeszélnie az embert, hogy adja neki az ajánlószelvényt: mi azt szeretnénk, ha a választó maga döntene úgy, hogy elküldi a kopogtatócéduláját vagy megkéri munkatársunkat, hogy maga menjen el érte.
Azok, akik már nem akarnak szavazni, nem akarnak cédulagyűjtőkkel találkozni, nem hisznek többé a porhintésnek, nos, ők a mi embereink és mi az ő emberei vagyunk. Önökre van szükség, hogy barátaik, ismerőseik körében beszéljenek a Civil Mozgalomról, jelezzék, hogy van még egy választási lehetőség. Nem meggyőzésre, térítésre van szükség, hiszen reményeink szerint eddigi munkásságunk is magáért beszél. Bőven elég, ha végre beszélünk egymással.
Seres Mária
A Parlamentet mint leendő munkahelyét látogatta meg a Civil Mozgalom ötven országgyűlési képviselőjelöltje hétfő délelőtt.Seres Mária, a mozgalom elnöke az ötvenperces "tárlatvezető" séta előtt újságíróknak úgy nyilatkozott: a képviselőjelöltek egyelőre turistaként tekintik meg az Ország Házát, mert lehet, hogy tavasztól ez az épület a munkahelye lesz néhány jelöltnek.
A Civil Mozgalom elnöke kitért arra, hogy egy évvel ezelőtt a képviselők költségtérítésével kapcsolatos népszavazás kezdeményezéséért 605 ezer aláírást adtak át az Országgyűlésnek, de a képviselők nem foglalkoztak azzal, hogy mit akarnak az aláírásukat adó emberek.
"Szeretnénk tenni azért, hogy a nép hangja elérjen a Parlamentig, ezért vállalunk képviselőséget" - fogalmazott Seres Mária, hozzátéve, ő maga Nyíregyháza 1-es számú választókörzetében indul független jelöltként a 2010-es országgyűlési választásokon.
A Civil Mozgalom elnöke kitért arra, hogy egy évvel ezelőtt a képviselők költségtérítésével kapcsolatos népszavazás kezdeményezéséért 605 ezer aláírást adtak át az Országgyűlésnek, de a képviselők nem foglalkoztak azzal, hogy mit akarnak az aláírásukat adó emberek.
"Szeretnénk tenni azért, hogy a nép hangja elérjen a Parlamentig, ezért vállalunk képviselőséget" - fogalmazott Seres Mária, hozzátéve, ő maga Nyíregyháza 1-es számú választókörzetében indul független jelöltként a 2010-es országgyűlési választásokon.
Oldal:
[1]
2
